Utálom a telet.

A baráti körömben valaki beteg lett (sajnos nem csak egy egyszerű influenza), ennek hatására írom a mai bejegyzésem arról, hogyan lehet feldolgozni (amennyiben ez lehetséges) egy ilyen -vagy az én esetemben csak hasonló- szituációt. Bevallom, ez a téma azóta bennem van, mióta neki álltam blogot írni, de mivel érzelmeket igényel és nem kevés emlék felszínre… Tovább »

Különleges bejegyzés következik, ugyanis egyenesen a kórházból jelentek. Csütörtökön kellett végül bevonulnom, ami számomra több szempontból is ironikus volt.Egyrészt a tavalyi műtét évfordulójának napja, ami már kezdetnek is elég lett volna számomra. Ezek után este a tv-ben közvetítettek egy interjút Lech (ott volt a baleset) polgármesterével, amikor láthattam újfent a helyszínt; és mint egy hab… Tovább »

Múlt vasárnap (15-én) hivatalosan is eltelt egy év. Számomra ez még most is hihetetlen. Minden hónapban azt vártam, hogy végre eljöjjön ez a nap, most pedig már is csak egy újabb dolog, amit kipipálhatok. Mikor csak néhány hónapnál tartottam, mindig azt mondtam, hogy sokkal többnek érzem és mennyivel többnek tűnik. Most viszont olyan, mintha csak… Tovább »

Bevallom, 3 hete belekezdtem az újabb irományba, de végül csak lementettem és úgy is maradt.Jelenleg annyi mindenen kattog az agyam, hogy a bejegyzés, amiben leírtam volna, hogyan alakultak a dolgaim műtét után, most nem tud lekötni. Nem arról van szó, hogy arról az időszakról nem akarok beszélni, hiszen fontosnak tartom, mivel ott indult el igazán… Tovább »

Mindig is a spontán dolgok híve voltam, így nagyon örültem annak, hogy szó szerint átvonatoztam magam egy nagyon jó barátommal 2015-be és nem aludtam (az elmúlt 2 évem így telt a gyerekekkel) vagy pedig egy unalmas buliban ücsörögtem.El kell ismerjem, soha nem voltam ilyen boldog, amiért új évet írunk.Az elmúlt években mindig azt gondoltam, hogy… Tovább »

Gondoltam egy kicsit “hagyományt” török és ha már itt az újév a nyakunkon, én is elmélázom az idei történéseken.11 éves korom óta írok naplót kisebb-nagyobb szünetekkel, ami idén hatalmas segítségemre volt.Tavaly ilyenkor arról elmélkedtem, hogy már kezdenek elképzeléseim lenni a jövőt illetően és kíváncsi vagyok, mi fog ebből megvalósulni (mint kiderült, semmi. 😀 ). Januárban… Tovább »

Egy héttel a baleset után járunk, továbbra is a sebészeti osztályon.Addigra már a szüleim is megérkeztek, én pedig egyre több embert értesítettem a történtekről.A sokk hatást továbbra is sikerült mindenkiből kiváltanom, annak ellenére, hogy elmúlt a veszély és a műtéten kívül már nem volt miért izgulni.A sebészeten töltött második napon kivették a katétert, én pedig… Tovább »

Tegnap ugye 15-e volt, ami a baleset dátuma és ez azóta is különleges nap számomra, még ha jelen esetben nem is jó értelemben.Sokan ilyenkor azt ünneplik, hogy lehetőséget kaptak egy második életre, amit tiszta lappal indíthatnak.Én ezt nem így gondolom (lehet majd idővel ez is változni fog), hanem inkább annak örülök, hogy ismét eltelt egy… Tovább »

A mai bejegyzés megírása különösen nehéz volt számomra, hiszen egyrészt az intenzíven töltött napjaimról fogok mesélni (már amennyire a memóriám engedi), másrészt még a hozzám közel állóknak is nehezen nyílok meg az érzelmeimet illetően (ha pedig mégis megteszem, igyekszem elhülyülni, ahogy csak lehet), de azért majd megpróbálom. Bevallom őszintén, valószínű a rengeteg morfium és a… Tovább »

Ahogy azt már említettem, 4 éve élek Ausztriában és ebből 2,5 évet dolgoztam egy családnál bébiszitterként (napi 10-12 óra munka, 3 gyerek). Aznap utaztunk volna vissza az 1 hetes síelésből, 2014.február 15-ét írunk egy szombati napon.Megbeszéltük a szülőkkel, hogy ők a lányokkal (4 éves ikrek) síelnek egyet, mi pedig a kicsivel (majdnem 3 éves kisfiú)… Tovább »