Zsófi vagyok, 25 éves.
Mint ahogy ez nálam gyakran előfordul, a blog megkezdésében is a barátaim segítségére volt szükségem, mert magamtól nem kezdtem volna el.
Úgyhogy ezúton is köszönöm. 😉
2014.február 15-én szánkó balesetet szenvedtem, aminek következtében az egész addigi életem gyökerestül megváltozott.
Háttér információként lényegesnek tartom, hogy Ausztriában élek most már több, mint 4 éve és amiket leírni készülök, azok is mind itt történtek.
Tudom, hogy az enyém nem egy átlagos téma -vagy csak én botlok túl sok kismama, rákos nő blogjába-, de amikor még a saját mesém elején voltam, én is kerestem olyan bejegyzéseket, ahol esetleg valaki a balesetéről és annak feldolgozásáról ír.
Egyet sem találtam és ha végig gondolom, nem is értem miért.
Biztos nem én vagyok az egyetlen, akivel ilyen történt, még ha a szánkó miatt ki is lógok valószínűleg a sorból.
Utálom a havat, a telet és mindent, ami vele jár.
Csak annyit tudok ígérni, hogy lesz az írásaimban sírás, nevetés (a környezetem szerint vicces tudok lenni-vagy csak ezt mondják, majd kiderül-) és remélhetőleg némi tanulság.
Aki ismer, az nem fog meglepődni, amiért idézettel zárom soraim;
Aki pedig nem ismer, olvassa majd a folytatást és rájön, hogy ez nálam megszokott. 🙂
,,Tudod mi az, ami igazán szexi? A humorérzék. A kaland íze. Arcpír télen. Csípő, amibe bele lehet markolni. Nyitottság. Magabiztosság. Alázatosság. Jó étvágy. Valaki, aki hallgat az intuíciójára. Egy okos visszavágás. Jelenlét. Gyors észjárás. Egy ártatlannak tűnő hölgy, aki piszkos viccet mesél. Egy nő, aki már felismerte, milyen gyönyörű.” (Courtney E. Martin)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: