1.0Utálom a telet.https://utalomatelet.cafeblog.huZsó89https://utalomatelet.cafeblog.hu/author/husi89/<p>Mindig is a spontán dolgok híve voltam, így nagyon örültem annak, hogy szó szerint átvonatoztam magam egy nagyon jó barátommal 2015-be és nem aludtam (az elmúlt 2 évem így telt a gyerekekkel) vagy pedig egy unalmas buliban ücsörögtem.<br />El kell ismerjem, soha nem voltam ilyen boldog, amiért új évet írunk.<br />Az elmúlt években mindig azt gondoltam, hogy mit kell ezen ünnepelni, hiszen csak megváltozik egy szám, de ezt leszámítva minden marad a régi.<br />Most viszont éjfél után percekig csak azon vigyorogtam, hogy te jó ég!<br />Végre vége!<br />Sose éreztem korábban hálát emiatt...</p> <p>Jelenleg viszont repüljünk vissza az időben 2014.február 26-áig, ami a műtét napja volt.<br />Talán mondanom sem kell, hogy az előző éjszaka még az 1-2 órás alvásom is megrövidült, hiszen akarva-akaratlan kattogott az agyam.<br />Mivel váratlanul történt a baleset, így a műtétet illetően sem tudhattam, mire számítsak.<br />Ismeretségi körömben nem volt senkinek műtve se az orra, sem az állkapcsa (mekkora mázli!), így hát türelmetlenül vártam a reggelt és hogy a hátam mögött tudhassam ezt a napot.</p> <p>Reggel 6 magasságában ébresztettek, hogy zuhanyozzak és öltözzek át, majd kapok nyugtatót és irány a "buli".<br />Mikor  megkaptam az inget, nekem ez a film részlet ugrott be. :D<br /><a href="https://utalomatelet.cafeblog.hu/files/2015/01/mindenvégzet.jpg"><br /></a><a href="https://utalomatelet.cafeblog.hu/files/2015/01/mindenvégzet.jpg"><img class="alignnone wp-image-176 size-medium" src="https://utalomatelet.cafeblog.hu/files/2015/01/mindenvégzet-300x300.jpg" alt="" width="300" height="300" /></a><br />(Amennyiben valaki nem ismerné, Jack Nicholson egyik jelenete a Minden végzet nehéz c. vígjátékból. :D )<br />A villantós köpeny mellé kaptam érszorító harisnyát és tűkön ültem, hogy a nyugtató hatásai jelentkezzenek.<br />A nővér azt mondta, hogy normál esetben elkábul az ember, néha pedig alvás a vége.<br />Belőlem csak azt a zakkant állapotot váltotta ki, mint mikor alkohol hatása alatt állok (sokat beszélek -értsd: még többet az átlagosnál-, viccelődök össze-vissza) és az orvosok is ledöbbentek fél 8-kor, hogy ennek nem ez a megszokott menete.<br />Közöltem velük, hogy rólam van szó, nincs min csodálkozni. :D<br />Levittek a műtőbe, áttettek a másik ágyra, rám aggattak 600-féle zsinórt (amik ha világítottak volna, szerintem simán elmehettem volna karácsonyfának...) és jött az altatás.<br />Talán 6-ig jutottam a számolásban, mikor elszenderedtem.<br />Korábban azt mondták, hogy a műtét nagyjából 2 órás lesz, utána magamtól felébredek és visznek vissza a szobámba.</p> <p>Ebből az lett, hogy délután 1 óra magasságában keltegettek.<br />Mikor körül néztem, egy teremben voltam több más pácienssel együtt és akárhogy nézelődtem, ismerős (orvos) arcot nem találtam.<br />A fájdalom közben pokoli volt, ha akarnám sem tudnám leírni az erősségét...<br />Próbáltam kérdezgetni hol vagyok és minden rendben ment-e, de vagy nem hallották, hogy szólok (ez esetben az ágy szélét ütögettem, hogy észrevegyenek) vagy pedig nem értették, mit mondok (ilyenkor káromkodtam magamban néhány sort).<br />Nem sokkal később újra a helyemen voltam.<br />Egyik "lakótársam" egy végtelenül kedves néni volt, szegény sápadt arccal nézegetett, úgyhogy csak elképzelni tudtam, milyen jól festhetek. :D<br />Aznap reggel műtöttek egy másik lányt is (Mirjam, róla majd még szót ejtek), aki hozzánk került és a kezdeti ellenszenv dacára néhány nap után jó barátnők lettünk.</p> <p>Talán 1 óra telhetett el, mire jött a vizit (kiderült, hogy Mirjamot a bölcsességfogával operálták, ami nekem már elég ok volt ahhoz, hogy ne kedveljem, hiszen ez milyen apróság az enyémhez képest) és elmondták, hogy minden terv szerint ment: az orromban 5 napig tampon lesz és igyak sokat, hogy a nyelési fájdalmak minél hamarabb elmúljanak.<br />A baleset óta minden napos kérdés volt, hogy egy 10-es skálán milyen mértékű a fájdalom.<br />Azelőtt mindig 5 és 8 között mozgott, de aznap megadtam neki egy 9-est és sírva könyörögtem további fájdalom csillapítóért, hogy én ezt nem bírom.<br />Kaptam morfiumot, amiből már nem kaphattam akkora dózist, mint az intenzíven, így a hatás szintén elmaradt, ennek következtében az is öröm volt, ha 10 másodperc eltelt.<br />Közben mindenkinek leadtam a drótot és azzal biztattak, hogy próbáljak aludni, de tudtam, hogy ez kudarcra ítélt program.</p> <p>Amikor nem sokkal később behozták nekem ebédre a levest, nem tudtam, hogy sírjak-e vagy nevessek.<br />Az orromban lévő tamponoktól ugyebár csak a számon kaptam levegőt, tehát kihasználva minden egyes pillanatot, amikor épp nem csorgott a nyálam, igyekeztem kanalazni.<br />Ha mindez sikerült, jöttek a nyelési gondok, aminél egyértelművé vált, hogy a  nevetés nem opció.</p> <p><a href="https://utalomatelet.cafeblog.hu/files/2015/01/Zsófi-műtét-után.jpg"><img class="alignnone wp-image-179 size-medium" src="https://utalomatelet.cafeblog.hu/files/2015/01/Zsófi-műtét-után-225x300.jpg" alt="Este, a műtét után" width="225" height="300" /></a></p> <p>Szerintem egy hörcsög kis piskóta volt hozzám képest és ezen a látványon az akasztott ki leginkább, hogy mikor már kezdtem volna újra emberien kinézni, csak romlott az összkép.</p> <p>Megtudtam, hogy a műtét során lenyomtak egy tubust a torkomon és emiatt volt a fájdalom egyik része.<br />Estére ez odáig fajult, hogy fecskendővel "lőttem" a teát a számba.<br />Mikor elaludtam, azon agyaltam, hogy hivatalosan is túl vagyok a legrosszabbon, innentől kezdve már "csak" kibírni kell és figyelni a fájdalom enyhülését.<br /><a href="https://utalomatelet.cafeblog.hu/files/2015/01/1926643_10201354496811688_1558798760_n.jpg"><img class="alignnone size-medium wp-image-200" src="https://utalomatelet.cafeblog.hu/files/2015/01/1926643_10201354496811688_1558798760_n-300x190.jpg" alt="Hold On, Pain Ends" width="300" height="190" /><br /></a>Ezzel buzdítottam magam aznap és az utána lévő időszakban.<br />Jelentem, működik. :)</p>richhttps://utalomatelet.cafeblog.hu/files/2015/01/hope-150x111.jpg150111