1.0Utálom a telet.https://utalomatelet.cafeblog.huZsó89https://utalomatelet.cafeblog.hu/author/husi89/<p>A baráti körömben valaki beteg lett (sajnos nem csak egy egyszerű influenza), ennek hatására írom a mai bejegyzésem arról, hogyan lehet feldolgozni (amennyiben ez lehetséges) egy ilyen -vagy az én esetemben csak hasonló- szituációt.</p> <p>Bevallom, ez a téma azóta bennem van, mióta neki álltam blogot írni, de mivel érzelmeket igényel és nem kevés emlék felszínre hozatalát, mostanáig halogattam.<br />Remélem akad olyan, akinek segíteni fog...</p> <p>Szakítás, betegség, halál.</p> <p>Mi a közös bennük? Hogy mindegyiknek van <strong><em><span style="color: #3366ff">5 stádium</span></em></strong>a, amin az ember keresztülmegy, miközben próbálja elfogadni az újonnan kialakult helyzetet.<br />Habár én a balesetemmel kilógok a sorból, de ezeket ugyanúgy végig csináltam és így utólag nagyjából el is tudom különíteni, mikor éppen melyik volt aktuális.<br />A szakaszokat nem lehet élesen különválasztani, számos átfedés lehetséges két fázis között. <br />Bizonyos esetekben egyes fázisok kimaradnak (legtöbbször az alkudozás). <br />Ugyebár minden eset más és más.</p> <p>Az 5 stádium: Elutasítás/tagadás, düh, alkudozás, depresszió, elfogadás.</p> <p><strong>1. Elutasítás/tagadás</strong></p> <p>Sokat olvastam erről a témáról (nagyjából fél évvel a baleset után került elém egy cikk, amiben részletesen kifejtették, melyik szakaszra mi jellemző), így tudom, hogy ezt nevezik a hárítás időszakának is.<br />Amikor az ember még nem készült fel arra, hogy szembe nézzen a tényekkel.<br />Én a tagadással védekeztem, ami valójában erő gyűjtés is volt egyben.<br />Hiszen hallja az ember az egyre több információt, ami csak napról-napra több lesz (nekem leginkább az kellett, hogy elhagyhassam az intenzív osztályt és ne zombiként teljenek a napjaim tele tömve morfiummal) és közben valahol nyugtatja magát és a környezetét, miközben ő maga sem tudja pontosan, mire számítson.<br />Mint azt már korábban említettem, akkoriban nem tudtam naplót írni, de márciusban egyszer megpróbálkoztam vele (3 héttel a történtek után) és csak 2 sort tudtam ugyan összekaparni, de ezt a mai napig így látom:</p> <p>"Mindig azt mondjuk, mennyi minden változhat egy pillanat alatt. Hát, nekem egyelőre úgy tűnik, az egész életem."</p> <p>Körülbelül másfél-2 hónapomba telt, mire kimásztam ebből.<br />Tudtam, hogy a homokba dugom a fejem, de nem igazán érdekelt.</p> <p><a href="https://utalomatelet.cafeblog.hu/files/2015/03/i-know-everything-happens-for-a-reaons-sometimes-i-wish-i-knew.jpg"><img class="alignnone size-medium wp-image-251" src="https://utalomatelet.cafeblog.hu/files/2015/03/i-know-everything-happens-for-a-reaons-sometimes-i-wish-i-knew-300x241.jpg" alt="Minden okkal történik" width="300" height="241" /></a></p> <p><strong>2. Düh</strong></p> <p>Ez az a pont, amikor az embernek már annyi ismerete van az állapotát illetően, hogy saját maga előtt is belátja: semmi értelme a tények tagadásának.<br />Nálam ez nem sokkal a születésnapom után következett be (április közepén), amikor valójában szembesültem az állapotommal.<br />Mint sokan mások, én is feltettem százszor a kérdést, amire valójában senki sem tudja a választ: <span style="color: #3366ff"><strong><em>Miért pont velem történik mindez?</em></strong></span> Mivel érdemeltem ki?<br /><a href="https://utalomatelet.cafeblog.hu/files/2015/03/1609765_10201571030864904_4787544448046715841_n.jpg"><img class="alignnone size-medium wp-image-255" src="https://utalomatelet.cafeblog.hu/files/2015/03/1609765_10201571030864904_4787544448046715841_n-225x300.jpg" alt="2014. április" width="225" height="300" /></a><br />A hegek az arcomon nem könnyítették meg a dolgom, hiszen emiatt rengeteg sajnálkozó tekintetet kaptam (vagy legalábbis én így éreztem) és ez borzasztó módon idegesített. <br />Ekkoriban vállaltam fel "hivatalosan" is a velem történteket (a facebookos ismerőseim közül egyedül csak a hozzám közel állók tudták mi történt), ami szintén fokozta a sajnálkozók táborát, hiszen rengeteg üzenetet kaptam, amiből nekem leginkább a szánakozás jött át és amit így utólag bevallom, nagyon utáltam.<br />Ebben közrejátszott az is, hogy amíg mindenki kinyilvánította, mennyire büszke rám (és ez az a rész, amiért nehezen írok erről), én folyamatosan azt kérdeztem magamtól: De mire föl olyan büszkék???<br />Amiért kibírtam egyedül? Hogy túléltem? Hogy életveszélybe sodortam a kicsit és magamat is?<br />Ez az egyik olyan dolog, amit mostanáig sem sikerült feldolgoznom.<br />Hiszen az, hogy túléltem, egy tudatalatti döntés volt abban a 2 napomban, amikor kritikus állapotban voltam.<br />De miért is akartam volna eldobni az életem 24 évesen?<br />Most itt vagyok 2 héttel a 26. születésnapom előtt és továbbra sem tudom igazán a válaszokat.<br />A fejlődés viszont annyi, hogy most már azt hiszem nem is akarom tudni.<br />Ezekről írok legközelebb, azt hiszem ez így is elég lesz így elsőre. :)</p> <p><span id="fbPhotoSnowliftCaption" class="fbPhotosPhotoCaption"><span class="hasCaption">"Amíg a rút kiskacsából hattyú lesz, addig nagyon sok mindenen átmegy a kiskacsa. Sajnos, ez fájdalommal jár. Amikor azt hiszi, hogy ő soha nem fog repülni, majd elkezdi bontogatni a szárnyát, majd a sok munka következtében kiderül, hogy képes erre, az mind-mind-mind sok energiával és fájdalommal jár. Csak így lehet azonban, másként nem. Ha nem tanul meg repülni, akkor a róka felzabálja."</span></span></p> <p>(Csernus Imre)</p>richhttps://utalomatelet.cafeblog.hu/files/2015/03/i-know-everything-happens-for-a-reaons-sometimes-i-wish-i-knew-150x150.jpg150150