Ahogy azt már említettem, 4 éve élek Ausztriában és ebből 2,5 évet dolgoztam egy családnál bébiszitterként (napi 10-12 óra munka, 3 gyerek).
Aznap utaztunk volna vissza az 1 hetes síelésből, 2014.február 15-ét írunk egy szombati napon.
Megbeszéltük a szülőkkel, hogy ők a lányokkal (4 éves ikrek) síelnek egyet, mi pedig a kicsivel (majdnem 3 éves kisfiú) leszánkózunk a közös ebéd helyszínére.
Valamit egészen biztosan megéreztem, mert aznap jutott eszembe először, hogy a tb kártyám a kabát zsebembe kéne tenni.
Mint később kiderült, megérte az ösztöneimre hallgatni.
A baleset folyamatának részleteibe nem mennék bele, a lényeg, hogy ha jól tudom, 8 perc alatt történt az egész.
Keresztül repültünk egy fa kerítésen, íveltünk egyet felfelé, én a hátamra estem, a kicsi pedig rám (amiért nagyjából minden nap hálát adok, illetve azért is, hogy egy enyhe agyrázkódással és sarok repedéssel megúszta).
Nekem eltört az orrom, a felső állkapcsom mindkét irányba; felül letört 3 fogam, alul kiesett 2 (amiből végül 5 lett, mert időközben elhaltak); lett egy mély vágás a homlokomon, szám és az orrom között, illetve a sípcsontomon; elrepedt 2 nyakcsigolyám és elzáródott 3 nyaki erem, aminek következtében a mai napig vérhígítót szedek (előre láthatólag még 3 hónapig).
Úgy hogy azt hiszem elmondhatom, hogy nem éreztem magam épp nőiesnek… 😀
Na, szóval ilyen állapotban kerültem egy svájci kórház intenzív osztályára, ahol 5 “csodás” napot tölthettem sok-sok morfium társaságában. 😉
Most ezzel abba is hagyom az írást, különben mivel motiválnék bárkit is a továbbiak elolvasására. 😉 😛
És akkor jöjjön ismét egy idézet. 🙂
,,Isten, adj nekem derűt és a nyugalmat, hogy tudomásul vegyem mindazt, amin úgysem változtathatok, bátorságot, hogy változtassak azon, aminek megváltoztatására képes vagyok, és bölcsességet, hogy mindig megmondhassam, mi a különbség a kettő között.” (Kurt Vonnegut)